Na jó emberek.. kérnék 1... csak 1 hozzászólást akármelyik részhez.. különben nem folytatom, így nem éri meg... :/ köszi mindenkinek!!!

Bocsi mindenki!!
Most héten 100% hogy nem lesz bejegyzés, Helikon Napok vannak Keszthelyen, és ha már itt lakok, kihasználom. És, bár nem tudom, hogy ott voltatok-e, de üdvözlök minden olvasómat aki tegnap este Punnany koncerten volt, velem együtt.. :D <3
Jövő héten viszont jön a folytatás... :)
http://www.youtube.com/watch?v=Qroykq7xuWg

És itt a folytatás

3.

’ Ha menekülni nem tudsz, nézz szembe a sorsoddal’

 Az első állomás a Natural History Museum volt. A dinó-csontváz volt a fő attrakció számunkra. Ott mindenkiről készült egy, két szörnyű kép.

   Ahogy visszaszálltunk a buszra, hogy célba vegyük a következő állomást, elkezdtem turkálni a táskámban a listát keresve. Sehol se találtam. Ó ilyen nincs, biztos a hotelben maradt.

- Mi a baj? – kérdezte Ami kétségbeesett arcom láttán.

- Nem találom a listám. Biztos a hotelben maradt. Megnézhetem a tiéd? Hova megyünk most?

- Pillanat – mondta Ami, majd előhalászta táskájából a listát. – A Buckingham palotához. Végre elkaphatjuk Harry herceget.  – kacsintott rám.

    A  Buckingham palota csodásan festett, mint a róla készült képeken. Susi teljesen kikészült, hogy ott van Harry közelében. De Valerie és én se voltunk nyugodtak.

   Volt egy fél óránk mielőtt bemehettünk a palotába. Addig a környéken néztünk szét, ami egész gyorsan megvolt. Épp le akartunk ülni a Buckingham Fountain alá, mikor zene ütötte meg fülünket. Követtük a hangokat, és egy kis csoportosuláshoz érkeztünk, melynek közepén hangfalakon, ott állt a One Direction.

- Hát ők meg hogy kerültek ide? – tette fel a költői kérdést Ami.

- Nem tudom – válaszoltam rá bambán.

Nem ismertem a számot, amit énekeltek, de a szöveg megragadt:

 

The light shines
It's getting hot on my shoulders
I don't mind, this time it doesn't matter
Cause your friends,
They look good but you look better
Don't you know all night
I've been waiting for a girl like you to come around, round, round

Under the lights tonight
Turned around, and you stole my heart
With just one look
When I saw your face
I fell in love
Took a minute girl, to steal my heart tonight
Just one look, yeah
Been waiting for a girl like you

I'm weaker
My worlds fall and they hit the ground
All life come on here
Don't you fail me now
I start to say
I think I love you but I make no sound
Oh cuz all my life ive been waiting for a girl like you to come around

Under the lights tonight
Turned around, and you stole my heart
With just one look
When I saw your face
I fell in love
Took a minute girl, to steal my heart tonight
With just one look, girl
I'm waiting for a girl like you

- Hé, srácok. Tegnap találkoztam egy lánnyal, aki ellopta a szívemet. – szólalt meg Harry mosolyogva. – És az a lány most is itt van.

  Erre Ami oldalba bökött és jelentőségteljesen nézett rám.

  Harry egy lapot halászott elő a zsebéből. Kihajtogatta, majd újra beszélni kezdett:

- Celina, ha vissza szeretnéd visszakapni a lapod akkor hatkor találkozunk. –mosolygott a tömegre Harry. – Ha nem, a te bajod, de én mindig tudni fogom hol vagy. –Lengette meg a lapot.

   Befejezte a beszédet, és még elénekelte az utolsó sorokat.

Under the lights tonight
Turned around, and you stole my heart
With just one look
When I saw your face
I fell in love
Took a minute girl, to steal my heart tonight
With just one look, girl
I'm waiting for a girl like you

   Leugrott a „színpadról” és a többi direction-ös sráccal együtt elhagyta a terepet, persze előtte még kiosztott pár autogramot.

- Hova megyünk hatkor? – kérdeztem Amit.

- Várj egy percet. – előkotorta a listát a táskájából. – Windsor Castle, St. George’s Chapel. Juj de romantikus. Egy kastélyban szeretne veled találkozni.  – mosolygott rám mindentudóan.

- Jajj dehogy csak visszaadja a lapom, és annyi. – mondom neki dühösen.

- De hát hallottad: „Tegnap találkoztam egy lánnyal aki ellopta a szívemet.” – Rajzolt macskakörmöket a levegőbe.

- Jajj az biztos egy másik lány.

- Lányok, gyertek, megyünk a palotába. – szólt oda ofőnk.

   A palota gyönyörű volt. Csak ámultunk és bámultunk ahogy beljebb haladtunk. Susi teljesen bezsongott, hogy erre valamikor Harry járt. Mi csak röhögtünk a viselkedésén. Ahoz képest, hogy mekkora a palota, gyorsan letudtuk. Utána megnéztük az őrségváltást, végül padig elmentünk ebédelni.

   Kaja után a National Gallery-t látogattunk meg. Ez azzal járt, hogy megint a Trafalgar Square-en kellett átvágnunk. Nem mintha zavart volna. A National Gallery hihetetlenül gyönyörű képeket állít ki. Itt található a Belshazzar's Feast is. Ez ragadt meg az összes közül a legjobban, mert akkor kezdett Dren megint fűzni, hogy járjak vele. Erre inkább nem válaszoltam, és úgy tettem, mintha nagyon érdekelne ez a kép.

   National Gallery után szabadfoglalkozás volt az Oxford Street-en. Mindenki vásárolt valamit, én egy Anglia-zászlós pólót, egy fekete trikót, egy krémszínű bő pólót, melyet a trikóra vehetek, egy I LOVE LONDON feliratú pólót, egy I LOVE PRINCE HARRY feliratú pólót, egy angol-zászlós tollat, végül pedig egy angol zászlós oldaltáskát vettem. Ruhámat azonnal kicseréltem, és felvettem a zászlós pólót.

  Végül elindultunk a Windsor Castle felé. Ami végig böködött és piszkált a találkozó miatt.

- Mondtam már. - ismételtem meg tizedszerre is. - Csak a lapot adja vissza és ennyi.

  Mikor odaértünk és bementünk a kastélyba, végig a találkozó járt az eszemben. Nem, nem azért mert belezúgtam Harrybe, de azért mégis. Nem mindennap beszél az ember egy sztárral.

   Mikor kiértünk a kastélyból és elindultunk a kápolna felé, izgatott remegés járt át.

- Na mizu veled csajszi?- kérdezte egy hang hirtelen a hátam mögül.

- Semmi közöd hozzá – mondtam Drennek félvállról.

- Dehogynem. Mivel nemsokára újra együtt leszünk. –mosolygott rám, és megragadta a kezemet.

   Ezen muszáj volt nevetnem.

   Elértünk a kápolna bejáratához, és akkor megpillantottam egy alakot. A bejárat mellett támaszkodott a falnak, egyik lábát felhúzva. Az arcát napszemüveg takarta, de még így is felismerték páran göndör tincseiről. Kockás ing volt rajta, drapp gatya és egy egyszerű fehér converse cipő. Karja tele volt karkötőkkel. A csoportunkat nézte és lekapta a szemüveget. Tekintete megakadt rajtam és lejjebb csúszott, láttam, hogy Dren kezét nézi, mely még mindig fogva tartotta az enyémet. Elengedtem Dren kezét és szó nélkül otthagytam.

’ Nem tetszel nekem. Tudom, hogy mindenki más odavan érted, de én nem. Talán azért, mert olyan keményen hajtasz rá, hogy az emberek szeressenek... ’

  Harry még mindig engem nézett, én pedig határozottan megindultam felé, nem törődve a kápolnába beáramló társaimmal. Minél előbb elintézem ezt a listás ügyet, annál előbb mehetek utánuk. Megálltam Harry előtt, és karomat összefűztem. Akkor hallottam meg, hogy valami dalt dúdol. Nem jutott el sok a fülemig, de ez a pár sor megmaradt:

He takes your hand

I die a little

I watch your eyes

And I’m in riddles

Why can’t you look at me like that?

   Szemében egy cseppnyi szomorúságot láttam, amit óriási mosolyával próbált leplezni. Haja szemébe lógott, de megigazította, és rám nézett azokkal a gyönyörű zöldeskék szemeivel, melyek csak úgy csillogtak a délutáni napsütésben. Hiába mindig is a zöldeskék színű szem volt a gyengém. De akkor elhatároztam, hogy neki nem dobom oda magam. Nem leszek olyan.

- Elhoztad a lapom? – kérdeztem rá kertelés nélkül.

- Igen. Itt van. – mondta és előhúzta a listát farzsebéből.

Úgy gondoltam, gyorsabban is elintézhetnénk a dolgot, ezért megpróbáltam kivenni a kezéből a lapot, de sejtette mire készülök, mert magasan a feje fölé emelte, amint megmozdultam. Én a 165 centimmel nem sokra mentem mellette.

- A-a. – mosolygott rám. – Nem kapod meg ilyen könnyen.

- Mit akarsz? – kérdeztem rá és idegesen néztem a kápolna bejárata felé, ahol épp a sor végén levő osztálytársaim mentek be.

- Gyere, sétáljunk egyet.

- Mit? – kérdeztem rá értetlenül. – De nekem az osztállyal kell maradnom.

- Nyugi fel se fog tűnni nekik, hogy egy órára elhagytad őket. De ha félsz nem kell jönnöd, de akkor a lap is nálam marad. – mosolygott rám.

- De így meg lemaradok a „nézzük meg milyen az igazi Londont és környékét” túráról. – mutattam a macskakörmöket az ujjaimmal.

- Most komolyan, téged ennyire érdekel az? Szerintem te inkább egy fiatal szemével akarod látni Londont. – mondta és rám sandított.

- Oké. Menjünk, De mit akarsz? – kérdeztem rá megint.

- Ezt majd útközben megbeszéljük. – mondta és ellökte magát a faltól, és elindult a kijárat felé, közben pedig profin felvette napszemüvegét.

   Követtem, és vártam, hogy elmondja mit is akar igazából.

   Ahogy kiléptem egy kis utcába jutottunk.  Harry, úgy látszik már járt ott, céltudatosan elindult. Úgy vettem észre, hogy körbe akarja sétálni a kastélyt.

- Mégis mit akarsz a lapért cserébe? – kérdeztem rá megint.

- Nem szállsz le a témáról igaz? – kérdezett vissza és lapos pillantást vetett felém szemüvege kerete fölött.

- Nem igazán.

- Na, jó. Szóval szeretnénk egy duettet csinálni egy énekessel, de eddig senki nem vállalta el. Te vagy az utolsó lehetőségünk. – tette hozzá titokzatosan.

- De miért pont én.

- Azért te, mert neked jó hangod van, amit tegnap bizonyítottál. Ja, és úgy vettem észre, nem vagy az őrült rajongóink egyike, szóval rád gondoltam, a fiúk meg helyeseltek.

- Egyáltalán nem vagyok a rajongótok. - mondtam, és próbáltam meggyőző hangnemet megütni, ami nem volt nehéz, mivel alig nem hallgattam a számaikat, csak az utóbbi időben több közöm van hozzájuk, mint a saját kutyámhoz.

- Hé, hé, hé. Ácsi. Nem érdekel, hogy nem bírod a bandát. Az a duett ettől még jól jönne. És nem csak nekünk. Szerintem te is csak jól jönnél ki belőle.

   Ezen elgondolkodtam. Van benne igazság, és ha tényleg úgy gondolja, hogy jó hangom van, miért ne? De mi van, ha átver? Mi van, ha csak szórakozik velem, mint a lányok többségével. Eszembe jutott valami…

- Oké. Benne vagyok. – mondtam.

- Oké. – mosolygott rám. – Akkor holnap reggel nyolc, Trafalgar Square. A Tate Modern kimaradhat a listáról. –mosolygott rám.

- Jó. De most már visszakaphatom a lapomat? –kérdeztem rá.

- Persze. – mondta és előhúzta a listát a farzsebéből. – Tessék.

- Köszi. – elvettem a lapot tőle, és a táskámba süllyesztettem.

- Na és eddig, hogy tetszik London?

- Gyönyörű város. Szívesen élnék itt. – mondtam neki.

- Annak én is örülnék. – mosolygott rám, én meg elvörösödtem.

   Elértünk egy kereszteződéshez, aminél Harry utasítása szerint elfordultunk balra.  Végig sétáltunk a kis utcán, melynek végén két parkoló volt, és a Temze kígyózó csíkja csillant fel előttünk, a délutáni napsütésben. Gyönyörű volt. Megálltam, és csak bámultam.

- Hé, nem jössz közelebb? – kérdezte Harry, aki már a víztől elválasztó kis falnál állt és épp letelepedett rá.

   Odamentem hozzá majd én is leültem tisztes távolságban tőle.

- Szép igaz? – kérdezett rá a nyilvánvaló tényre, miközben levette napszemüvegét.

- Igen. Gyönyörű.

- Mikor először voltam itt, 5 éves voltam. – mosolygott. – Szüleimmel jöttünk ide nyaralni. Még emlékszem, összevesztem valamin Gemmával, és ő be akart lökni a vízbe. – elnevette magát szép emléken. – A vicc csak az volt, hogy nem tudtam úszni.

   Ezen muszáj volt vigyorognom.

- De most, már tudsz?  - kérdeztem rá érdeklődve.

- Kóstolgatsz? – mosolygott rám.

- Mi van, ha igen? – kérdeztem vissza, de meg se vártam válaszát, arca láttán jobbnak láttam, ha távol maradok a víztől, ezért felpattantam, és elfutottam, végig a sétányon, a Temze partján. Balszerencsémre Harry jó futó volt, és mielőtt elértem volna a következő elágazásig, elkapott. A derekamnál karolt át és el se engedett. Kellett egy kis idő, mire kilihegtem magam és meg tudtam szólalni.

- Most már elengedhetsz, nem futok el. – mondtam még mindig kapkodva a levegőt.

  Elengedett, de kezét még mindig a derekamon tartotta, bebiztosítva ígéretemet. Hirtelen maga felé fordított, én meg szembekerültem saját tükörképemmel Harry zöldeskék szemében. Olyan közel volt, hogy éreztem a leheletét az arcomon. Zavarba jöttem, elvörösödtem és hátráltam pár lépést.

- Vissza kéne mennem a kápolnához. – mondtam lehajtott fejjel.

    Ő elengedett és felvette ingzsebébe dugott szemüvegét, de mielőtt elindult volna még láttam egy kaján vigyort az arcán... Pasik.

- Oké. Menjünk.

Elindultunk visszafelé.

- És meddig lesztek? – kérdezett rá hirtelen.

- Még hét napig. Utána hazamegyünk.

- Hiányozni fog?

- Mi? – kérdeztem értetlenül? – London? – mikor bólintott elmosolyodtam. – Hát persze, hogy hiányozni fog, de már a szüleim is hiányoznak, szóval jó lesz hazamenni.

- Már most hiányoznak a szüleid?

- Hé, nekem nincs olyan testvérem, mint neked, aki bele akarna lökni a Temzébe, szóval egy szavad se lehet. – mondtam, mire elnevette magát. Vele nevettem.

   Egy ideig csöndben sétáltunk, majd hirtelen megszólalt:

- Milyen zenét szeretsz?

- Ez most miért érdekel? – kérdeztem rá.

- Csak nem értem, hogy egy tizen … - várakozva nézett rám.

- Hét. – segítettem ki.

- Igen. Tizenhét éves lány, miért nem szereti a bandánkat. Mármint, nem kell, hogy mindenki szeressen… Csak kíváncsi vagyok. Milyen zenét hallgat az, aki nem minket hallgat. – végül kíváncsian nézett rám.

- Ohh. – tátottam el a számat. – Hát, én főleg koreai zenét hallgatok. Tudod, Beast, 2NE1, Seungri, pont, pont, pont. – mosolyogtam rá.

- Koreai zene mi? – nézett rám lapos pillantással. – Erre gondolsz?

Megállt velem szemben, és elkezdett énekelni:

I can't take my breath breath breath

Sigani galsurok jeomjeom jinagalsurok oh nan deo

I can't hold my breath breath breath
Galsurok naneun deo jakkuman nae sumi makhyeo wa nae sumi yeah
Breath in breath out ha ha ha ha

   Mikor befejezte a számot meghajolt. Én megtapsoltam és nevettem rajta.

- Igen. Pontosan erre gondoltam. Nem is tudtam, hogy te is koreai-zene imádó vagy.

- Csak titokban. És nem szeretném, ha mindenki megtudná, szóval ssshh. – mondta, majd mutatóujját szájára tapasztotta.

- Jaj, pedig már azon gondolkoztam, melyik újságnak mondjam tovább.

   Erre elnevette magát.

- Nem tennél olyat.

- Gondolod? – mosolyogtam rá sejtelmesen.

   Időközben visszaértünk a kápolnához, ahol épp az osztálytársaim sereglettek ki.

- Celina, te merre voltál? – kérdezte ofőm amint meglátott Harryvel.

- Rosszul lett és kikísértem. – segített ki Harry, mire hálás pillantást vetettem rá.

- De már jobban vagyok. – mondtam, eljátszva a lábadozó szerepét.

- Oké akkor indulunk. – mondta ofőm és elindult a busz felé.

   Harry mellett lépkedtem néma csöndben a buszig.

- Akkor holnap. – mondta bizakodó hangon.

- Holnap. – ismételtem meg én is majd a busz felé fordultam – Szia.

- Hé. - Elkapta a csuklóm és maga felé fordított. – Vigyázz magadra. Szia. –mondta és egy szívdöglesztő mosollyal búcsúzott.

  Vacsora után megnéztük a Tower hidat, mely esti kivilágításban sokkal szebb volt mint napfényben.  Este fáradtan feküdtünk le, persze csak az után, hogy a lányok kifaggattak, hogy mi történt. Elmondtam nekik mindent, minek titkoljam? Ezek után ezt írtam a naplómba:

„Az érzések kavarognak,

Az emberek nem változnak.”

  Élveztem ezt a napot, de nem hinném, hogy ezt az egészet folytatni kellene. Nekem semmi közöm hozzá, és ahogy Ami elmondta nekem, Harry egy ’flört mester’. Ezért nem akarom folytatni. Nem akarok megint koppanni, mint Drennel.  Az érzéseimen ebben pillanatban még én sem igazodok ki. Azt hiszem ez az idézet megfelelő ide:

A legboldogabb óra, nap,

Mit szemem látott, láthatott:

A fényes erő, öntudat

Múltban ragyog.

DE ha erő és öntudat

Oly kínnal kelne fel,

Mint egykoron – sugarukat

Nem bírnám újra el.

Mert ólom volt éj-szárnyukon,

S míg verdesett, lehullt

A szívbe, mely törni rokon

Kínokban megtanult.

Éééés a 2. rész!! :D

2.

’A zene mindig összehoz’

Trafalgar Square. Erről az egy szóról a sok ember jut eszembe, akik ott ücsörögnek a tér közepén és kávézgatnak, beszélgetnek, laptopoznak, könyvet olvasnak, vagy tanulnak. Ez egy hangulatos hely sok érdekes arccal. Jah és a zenészeket el ne felejtsem. Mert azok is vannak ott. És ha csak 3 percre is, de én is beálltam közéjük.

Az alig hallgatott zene

   A buszunk egy utcányira állt meg a tértől. Bár nem igazán kellett, a folytatáshoz, mivel a tér után a tipikus angol emeletes busszal jártuk be a várost. Elsétáltunk a térig, míg a sofőr keresett egy parkolóhelyet. A Trafalgar Square gyönyörű volt, igaz nem nagyon sütött a nap, de a szépsége így is jól látszódott. A szökőkutak vízsugarain és vízköpőin megtört egy-egy napsugár melyek szivárványt rajzoltak a kutak fölé. A 46 méter magas Nelson szobor a téren levők fölé magasodott fenségesen, kérkedőn. Vele szemben a National Gallery húzódott büszkén. A hozzávezető lépcsőn az elképzelt sok ember ült, ugyanúgy ahogy fantáziámban. De a hangulat jobb volt, a beszélgetések, a gitárok, a galambok búgásának hangja, összefolyó szimfóniává állt össze, melyet megkoronázott a két szökőkút csilingelő csobogása.

   És a zenészek is ott voltak. A szökőkutak aljában kisebb közönség előtt adták elő műsorukat.

   Elsétáltunk pár énekes mellett, akik gitározva próbáltak agy kis pénzt keresni. Meg is álltunk egyik ilyen csoportnál és együtt énekeltünk az előadóval, végül pár fonttal jutalmaztuk hihetetlen tudását. Ezek után tovább sétáltunk. Megbámultuk a bűvészeket majd trükkük kudarcba fulladása után nevetve mentünk tovább a szökőkút mentén. Elindultunk a lépcsők felé, hogy mi is leülhessünk, és onnan bámuljuk a teret. Miközben ott ültünk, beszélgettünk, és hallgattuk a tér szimfóniáját elrepült az idő, de észre se vettük.

   Egyszer csak visító lányok rohantak el mellettünk papírlapokkal és alkoholos filcekkel a kezükben. Kíváncsiak lettünk mi ez a nagy felhajtás és lassan elindultunk utánuk.

   A lépcsők aljába érkeztünk ahol egy ugyanolyan zenész-csapathoz érkeztünk, mint akik mellett ezelőtt voltunk, de ők valamiért ismerősek voltak. Töprengésem közben barátaim berángattak a tömegbe.

- Én ismerem őket!!!- visította a fülembe Amarilla és ő is elkezdett a táskájában kutatni egy cetli után – Szerinted gond lenne, ha a listára kérnék autogramot?

- Nem, nem lenne gond, egyszerűen megölne – mondtam neki és elhúzódtam egy veszettül ugráló lány útjából.

    A tömeg közepén jártunk és nem tudtam merre tovább, de Ami csak rángatott befelé. Próbáltam nem balesetet okozni oldaltáskámmal és közben megtartani a listát a kezemben, ami nem ment egy könnyen. Mikor odaértünk az első sorba a barátaim elkezdték üvöltözni, hogy ’One Direction’. Akkor már tudtam, hogy rossz helyen járok és azt is tudtam, hogy otthon ezt a számot hallottam utoljára.

   Végignéztem a srácokon. Három barna, egy fekete, egy szőke hajú. Még a nevüket se ismertem. Ezért még kapni fog Ami.

    Próbáltam megfordulni és kijutni a tömegből, de ekkor az egyik énekes, a barna nagyon-göndör hajú zöld szemű rám nézett. Látta az ijedtséget és a menekülés utáni vágyat az arcom, amibe cseppnyi lenézés és undor is társult, a visítozó lányok miatt.

   Visszanéztem rá, mondhatni kihívóan, ő meg rámutatott az egyik szabad mikrofonra. Tudtam miről van szó, de nem akartam belemenni. Csak az a gond, hogy a barátaim is sejtették mire utalt a mutogatás, mert meglöktek a mikrofon felé. Úgy gondolták, hogy jó hangom van. Nem volt mit tenni. Ha már bedobnak a cápák közé, úszok velük. Nem fogok megrettenni egy ilyen feladattól és szégyellni magam életem végéig, mert nem cselekedtem.

    Ledobtam a táskám a földre a gyorsan beletömtem a listám, kihúztam magam és felemelt állal mentem ki énekelni, végig a göndörke szemébe nézve, akinek az arcán elismerés suhant át.

   Annak ellenére, hogy azt se tudtam mit kell énekelni bevállaltam. Senki se mondhatja, hogy nyuszi vagyok. Szerencsére a rádiók lejátszási listái és a kívánságműsorok mentettek meg. Azok nélkül nem ismertem volna ezt a számot. /What Makes You Beautiful/ Akármennyire se az én esetem ez a zenetípus, a leghíresebb dalok megragadnak bennem. És ezt milliószor játszották, így kívülről fújtam a refrénjét.

   Amikor elkezdtem énekelni a göndör hajú csodálkozva nézett a hangom miatt, de nem hagyta abba az éneklést.

   Gyorsan befejeztük a számot és a banda mellett, ha csak kis időre is, de sztár lehettem.

   A kis göndörke végig rám nézett és mosolygott, de én, aki már túl van egy Dren-es eseten, megtanultam, hogy nézzek át a „folyton-flörtölő” srácokon.

   Mikor vége lett egész tapsözönt kaptunk. A lányok ugyanúgy visítoztak, mintha én nem is énekeltem volna. Meghajoltam, és nem törődve a faképnél hagyott bandával elindultam vissza a barátaimhoz.

- Hey várj egy percet. - kiáltott utánam a göndör hajú.

- Celina siess már, indul a városnéző busz. - mondta Ami, mire odasiettem hozzá.

   Felkapta a földről a táskámat, belenyomta a kezembe majd futni kezdett a piros, emeletes busz felé.

   Egy utolsó pillantást vetettem hátra a banda felé. A göndörke épp próbálta lerázni rajongóit és kétségbeesetten nézett utánam. Rámosolyogtam, majd otthagytam őket és felszálltam a ránk várakozó buszra, mely rögtön elindult.

„El se hiszem...”

   Mást nem is hallottam miután felszálltunk a buszra.

„El se hiszem, hogy....

... énekeltél velük,

... nem bírtad ki visítozás nélkül,

... nem kértél közös képet,

... nem vettek be azonnal a csapatba, ilyen jó hanggal,

... Harry így nézett rád.”

 

   Igen. Ezek voltak a legnépszerűbb hozzászólások az eseményekhez. Kis idő után lecsendesült a busz és leülhettem Ami mellé miután megkerestem a busz emeletén.

- Elegem van ebből. - mondtam neki morgolódva.

- Nem hiszem. - mosolygott rám.

- Pfff ... Nem tudom, miért vannak így oda ezekért a srácokért. Úgy vettem észre simán leénekeltem őket, pedig alig ismertem ezt a számot.

- Hé... Itt már nem az számít, hogy ki énekel jobban. Itt már az a fontos milyen híres vagy... Különben nem tagadhatod, ők is jól énekeltek. –mondta és oldalba bökött.

- Nem, nem tagadom. –mosolyogtam vissza.

- Ja, és úgy vettem észre Harry-nek kicsit megtetszettél.

- Az a göndör barna a Harry?- kérdeztem rá.

- Igen. A szőke Niall. Őt felejtsd el, ő az enyém. A fekete Zayn, a vasalt barna Louis, a kevésbé göndör az Liam, és akivel énekeltél az Harry. De vigyázz vele, igen nyomulós. – vigyorgott rám. - Viszont nagyon helyes. És boldog lehetnél, mert lefényképeztelek titeket éneklés közben. - mosolygott rám.

- Ez most komoly? –néztem rá.

- Igen. - mondta és előhalászta mobilját a zsebéből.

   Megkereste, majd megmutatta, mit sikerült lefényképeznie ekkora tömegben. A kép egész jó lett. Jobb oldalt én énekeltem, bal oldalt Harry állt és engem nézett. A háttérben a banda többi tagja.

- Úristen- mondtam. - Csak ne tweeteld légy szíves. - nevettem rá.

- Nyugi. Ezt megtartom, bekereteztetem és szülinapodra megkapod.

   Ezen muszáj volt nevetnem.

Városnézés kicsit másképp

A városnézés megkezdődött. Mindenfelé elmentünk. Buszból nézni mindent, teljesen más volt. A város varázslatos volt, régen mikor otthon nézegettem Londonos képeket, elképzeltem milyen lehet itt lenni, a közelében se jártam. Az utcák, az emberek, a Temze. Mind egy-egy apró rubint London koronáján. És az ékkő a Buckingham palota. Kár, hogy arra még egy napot kellett várnunk.

   Bejártuk London leghíresebb, legforgalmasabb és legszebb részeit. Alig tudtuk kapkodni a fejünk, hogy merre nézzünk. A buszból kihajolva akár hülyének is nézhettek minket, nem igazán érdekelt. A Temze partján is végigbuszoztunk, majd áthajtottunk a London hídon. Mindenki elvarázsolva nézte a csillogó víztükröt, és a Temzét szánó hajókat.

 - Tetszik a kilátás? – rögtön sejtettem ki az. Ami lement megkérdezni az ofőnket, hogy hol fogunk enni. (Persze neki már most a kaján jár az esze.) Megüresedett helyét nem más foglalta el, mint...

- Dren. Miért nem mész vissza a talpnyalóidhoz és adod nekik a szépet?- kérdeztem szépen mosolyogva, majd ránéztem.

   Tekintete az arcomat fürkészte és kezével elkapta egy hajtincsemet, amit rögtön kirántottam a kezéből.

- Mindig imádtam, ahogy a nevemet mondod-vetett rám egy szívdöglesztő mosolyt, de nem vettem be- és tudod mit szeretek még annál jobban?... –várt egy kicsit, de mivel nem állt szándékomban válaszolni neki, megtette magának – Azt, amikor dühösen mondod ki.

   Erre már nem tudtam semmit se csinálni, csak ültem és bambán néztem rá. Nem messze voltam attól, hogy felképeljem.

- Húzz innen Dren – suttogtam mikor visszatért belém a lélek.

- Mit mondtál?- mosolygott.

- Húzz innen Dren –ismételtem hangosabban.

- Jajj ne már. Csak most ültem ide - kezdte a nyafogást.

- Húzz innen Dren, vagy esküszöm, kihajítalak a buszból!! – kiáltottam el magam. Ez sok tekintetet odavonzott, de Dren ezzel együtt lemondott a hódításomról, és dühös pillantást vetve rám felállt.

- Ezt még folytatjuk –mondta, majd visszament a haverjaihoz.

   Én bedugtam a fülembe az mp3-am, hogy kizárjam a világot, és az ablakon kezdtem kifelé bámulni.

   Nem igaz, hogy nem tud leszállni rólam Dren. Ezernyi lány van, akik örömmel vetik magukat elé. Akkor miért engem piszkál. Csak egy oltári nagy baki volt, hogy annak idején belezúgtam. Hogy lehettem ekkora balfék.

   Ezen rágódtam, mivel jobb dolgom nem volt, míg vártam Amarillát.

- Mi volt itt fent? Kiabálást hallottam. – huppant le mellém Ami.

- Jól hallottad. Én voltam. –néztem rá.

- Csak nem megint Dren?

- De. –válaszoltam mogorván.

- Hé. Nyugi. Nehogy már ő rontsa el a napodat. –mosolygott rám.

- Oké. Ezt megfogadom. – vigyorogtam vissza.

   A buszozás másik fele kitűnően telt el.

   Vacsora után visszaszálltunk piros buszunkba, és megkezdődött az esti városnézés.

   London este gyönyörű! Varázslatos! Most hogy busszal láttuk, alig vártuk azt a bizonyos hetedik londoni napunkat. Gyalog a városban este.  Ez után az esti buszozás után mindenki erről beszélt.

   A Temzén tükröződő város fényei, a kivilágított Big Ben, és a Trafalgar Square. A London híd, a London Eye.  Mind esti fényében tündökölt. Mindenki az ablakokon bámult kifelé, és az előttünk elterülő város nézte, ahogy ismét a Temze parton haladtunk, csak most az esti táj volt káprázatos.

    Városnézés után fáradtan értünk vissza a hotelba. Letusoltunk, beszélgettünk kicsit, főleg a Trafalgar Square-en történt eseményekről, majd mindenki ágyba bújt.

   Én még szakítottam egy kis időt naplóírásra. De nézve az üres lapokat, csak pár sort írtam le:

„Nem tudom, hogy látom-e még, nem tudom, hogy hol maradt,

De ha megtalálom, félelmem emel közénk falat”

Félek… félek Dren-től és tudom, hogy próbálkozni fog még. Ő nem adja fel egykönnyen. Ezért félek. De el kell fogadnom. Ez vagyok én örök rettegő, pedig a mai nap folyamán bátrabb voltam, min eddigi életemben valaha.

                A városnézés lenyugtatott, de most kezdődik minden előröl. Az alvás majd megoldja. Egy idézet jutott eszembe az esti buszozásról:

   A tiszta éjszaka

Kihuny s sok csillaga

Magasló trónusáról

Nem reménysugárral világol,

De a sok fénytelen,

Rőt gömb mint gyötrelem

S láz hullik csömörödre,

S rád ég majd mindörökre.

Ezzel becsuktam a naplóm és én is csatlakoztam alvó barátnőimhez.

Reggel, mint kiderült, nem csak nekem volt álmatlan éjszakám, felkelés után mindenki hullafáradtan kóválygott a szobában, mintha egész este fenn lettünk volna.

   Miután nagy nehezen elkészültünk, én egy fekete cicanadrágot vettem fel fekete balerinacipővel, és tunikával.

Hajamat egy oldalfonatba fogtam, végül egy kis sminket is felvittem az arcomra. Levonultunk reggelizni. Már mindenki ott ült a nagy asztalnál, és szendvicse végénél járt. Mi is gyorsan megreggeliztünk, összepakoltunk és már kezdődhetett is a harmadik napunk Londonban.

1.

’A változás nem mindig rossz’

 Az utolsó csomagom is kész volt és most elindultam, hogy berakjam a kocsiba. Mikor kész voltam visszamentem a nappaliba és bekapcsoltam egy kis zenét a tévén. Egy fiúbanda énekelt ismerősek voltak, valahol már hallottam a számukat. Én inkább koreai zenét hallgatok. Ezért nem is volt nehéz nem oda figyelnem.

   Celina vagyok 17 éves. Sötétbarna hajam és szemem van. Harmadikos gimnazista vagyok. Az osztályfőnököm eldöntötte, hogy most ősszel elmegyünk Londonba. Minden álmom volt eljutni oda. Izgatottan vártuk az utazást, de az utolsó pillanatban kiderült, hogy Dren is jön. Ő az a tipikus helyes-srác, aki minden lányt megkap. Velem is így volt. De én elég voltam neki egy hétig aztán dobott egy szőke libáért. Az jó kérdés, hogy hogyan győzte meg az ofőmet és miért akar jönni, de eldöntöttem, hogy átnézek rajta. Már ha ez olyan könnyű lenne.

Az utazás

- Megvan minden, ami kell? – kérdezte anyám aggodalmaskodva. – Papírok, telefon...

- Igen, megvan. Nyugi!... Csak tíz napra megyek, nem egy évre. –mosolyogtam rá és puszit adtam neki. – Szia!

- Szia! Vigyázz magadra!

   Kiszálltam a kocsiból kivettem a csomagjaimat, és a busz felé indultam. Ott bepakoltam a bőröndömet alulra, majd felszálltam az osztálytársam közé. Drent is láttam, de fogadalmamhoz híven átnéztem rajta és helyet foglaltam legjobb barátnőm mellett, akit Amarillának hívnak.

  Amarilla középmagas barna hajú lány. Óvoda óta jó barátok vagyunk. Ő egy évvel fiatalabb, mint én, de ez nem látszik meg rajta. Sokkal érettebb a koránál, de ha hülyülésről van szó, ott van a toppon.

  Másik barátnőim is a közelben voltak. Egyik Susi. Ő az alternatív zene kedvelője és nagy Harry herceg fan. A másik Valerie. Ő mindenféle zenét meghallgat, és ő is Harry fan, akárcsak én. Ha ők megszeretnek valamit, nem sok idő kell, hogy én is oda meg vissza legyek érte.

  Gyorsan elindultunk. Az út első fele még izgi volt, de aztán már csak az ablakon bámultunk ki. Azért egy 17 órás út pihenőkkel se kis távolság. Franciaországból hajóval mentünk át Londonba. Városnézésre nem volt idő. A külvárosban maradtunk. Megkerestük a szállásunkat, aztán elindult a szokásos vita a szobákért. Végül megkaptunk egy egész kényelmes kis szobát, tanármentes övezetben és kipakoltunk. Beszélgettünk egy kicsit majd lefeküdtünk aludni.

A lista

   Reggel fél 7-kor keltünk. Felöltöztünk, majd megreggeliztünk. Reggeli alatt mindenki izgatottan pusmogott londoni terveiről.  Reggeli után összekészültünk. Az ofőnk mindenkinek egy névvel ellátott listát adott a 10 napban meglátogatni kívánt parkokról, múzeumokról, templomokról...stb, stb.

Celina Frenn

1. Nap: - Utazás, Megérkezés Londonba

2. Nap: - 8⁰⁰-10^00: British Museum

            - 10⁰⁰-12⁰⁰: Madame Tussauds panoptikuma

            - 12⁰⁰-13⁰⁰ : Ebédszünet

            -13⁰⁰-15⁰⁰ : Tower of London

            -15⁰⁰-16⁰⁰ : Szabadfoglalkozás /Trafalgar Square /

            -16⁰⁰-18³⁰ : Városnézés busszal

            -18³⁰-19³⁰ : Vacsora

              -19³⁰-21⁰⁰ : Esti városnézés busszal

3. Nap: -8⁰⁰-10^00: Natural History Museum

            -10⁰⁰-12³⁰ : Buckingham Palace

            - 12³⁰-13⁰⁰ : Ebédszünet

            -13⁰⁰-15⁰⁰ : National Gallery

            -15⁰⁰-17⁰⁰ : Szabadfoglalkozás / Plaza Oxford Street /

            -17⁰⁰-18³⁰ : Windsor Castle / Windsor Castle, 18⁰⁰ St. George’s Chapel/

            -18³⁰-19³⁰ : Vacsora

              -19³⁰-21⁰⁰ : Tower Bridge

4. Nap: -8⁰⁰-10⁰⁰: Tate Modern

            -10⁰⁰-12⁰⁰ : Westminster Abbey

            - 12⁰⁰-13⁰⁰ : Ebédszünet

            -13⁰⁰-15⁰⁰ : Big Ben

            -15⁰⁰-17⁰⁰ : Szabadfoglalkozás / Hyde Park /

            -17⁰⁰-18³⁰ : Parlament

            -18³⁰-19³⁰ : Vacsora

              -19³⁰-21⁰⁰ : Szabadfoglalkozás

5. Nap: -8⁰⁰-10⁰⁰: St. Paul’s Cathedral

            -10⁰⁰-12⁰⁰ : Imperial War Museum

            - 12⁰⁰-13⁰⁰ : Ebédszünet

            -13⁰⁰-15⁰⁰ : St. James’s Park

            -15⁰⁰-17⁰⁰ : Kensington Palace

            -17⁰⁰-18³⁰ : Millenium Bridge

            -18³⁰-19³⁰ : Vacsora

              -19³⁰-21⁰⁰ : Szabadfoglalkozás

6. Nap: -8⁰⁰-10⁰⁰: London Aquarium

            -10⁰⁰-12⁰⁰ : Szabadfoglalkozás / Piccadilly Circus /

            - 12⁰⁰-13⁰⁰ : Ebédszünet

            -13⁰⁰-15⁰⁰ : National Maritime Museum

            -15⁰⁰-17⁰⁰ :Marble Arch

            -17⁰⁰-18³⁰ : Royal Albert Hall

            -18³⁰-19³⁰ : Vacsora

              -19³⁰-21⁰⁰ : Esti városnézés / Trafalgar Square, Marble Arch, Millenium Bridge, Big Ben, Tower Bridge/

7. Nap: -8⁰⁰-12⁰⁰: London Zoo

            - 12⁰⁰-13⁰⁰ : Ebédszünet

            -13⁰⁰-13³⁰ : The Monument

            -13^30-15⁰⁰ : Chislehurst Caves

            -15⁰⁰-17⁰⁰ : Jason’s Original Canal Boat Trip

            -17⁰⁰-18³⁰ : Horse Guards Parade

            -18³⁰-19³⁰ : Vacsora

              -19³⁰-20³⁰ : Szabadfoglalkozás

8. Nap: -8⁰⁰-10⁰⁰: Cutty Sark, Cleopatra’s Needle

            -10⁰⁰-12⁰⁰ : Jewel Tower

            - 12⁰⁰-13⁰⁰ : Ebédszünet

            -13⁰⁰-15⁰⁰ : Gherkin

            -15⁰⁰-17⁰⁰ : London Eye

            -17⁰⁰-18³⁰ :Fan Museum

            -18³⁰-19³⁰ : Vacsora

              -19³⁰-00⁰⁰ : Szabadfoglalkozás

9. Nap: -8⁰⁰-11^00: Kenwood House

            -11⁰⁰-12⁰⁰ : Waterloo Bridge

            - 12⁰⁰-13⁰⁰ : Ebédszünet

            -13⁰⁰-15⁰⁰ : Queen’s House

            -15⁰⁰-17⁰⁰ :Pollock’s Toy Museum

            -17⁰⁰-18³⁰ : Szabadfoglalkozás

            -18³⁰-19³⁰ : Az Utolsó Vacsora

              -19³⁰- : Pakolás

10. Nap: Hazaút, Disneyland

   Végignéztük a listát és elemeztük a helyeket, ahova megyünk.

- Neked is ilyen hosszú a listád?

    Meg se kellett fordulnom, hogy tudjam Dren az.

- Igen, de az enyémben is az áll, ami a tiédben, szóval ha megbocsájtasz... –mondtam és faképnél hagytam.

   Mikor beértünk London belvárosába mindenki tátott szájjal bámult ki az ablakon. Tekintetünkkel faltunk fel az utcákat, tereket, boltokat, és a sietősen közlekedő briteket.

   Az első állomás a British Museum volt, a gyűjteménye több mint 13 millió kiállított emberi történelemmel és kultúrával foglalkozó példányt számlál. Ennyi megmaradt, utána már csak hülyéskedtünk a múmiák mellett, és mindenféle marhaságokat találtunk ki a kőkori edényeket nézve. Ofőnknek nem egyszer ránk kellett szólt emiatt. De könyörgök, 17 évesek vagyunk. Dren-t próbáltam elkerülni, de mindenhol belefutottam persze adta a szentet, meg minden, de átnéztem rajta.

   Ezután meglátogattuk Madame Tussand panoptikumát. Fotózkodtunk a viasz Harry herceggel, és Lady Gagával. Itt végre nem unatkoztunk.

  A délelőtt lezárása egy finom ebéd volt.

  Ebéd után megnéztük a Tower of London-t. Majd meggyőztük ofőnket, hogy beülhessünk egy kávéra a Starbucks-ba.

  Ezután szabadfoglalkozás volt a Trafalgar Square-en, ami nem úgy sült el, mint gondoltuk.

Sziasztok!
Az első blogom!!! Azt tudnotok kell rólam, hogy Directioner vagyok. Igazából nem is húzom a szót. Hetente teszek fel részt, valószínűleg vasárnaponként. Jó szórakozást hozzá!!!

PS.: Az első fejezet bevezetés... A másodikban már a srácok is szerepelnek. :)